Maklár település helyét már az ie. 1900-1850 időszaktól lakták. Ekkor bronzkori népek telepedtek meg itt, számos régészeti emléket hagyva maga után a Baglyas –dombon és a Koszpérium- dombon.

Honfoglaláskor a terület az Örs-törzs által volt megszállva. István király alapította meg az Egri püspökséget, melynek része lett az Eger-völgye, ahol településünk fekszik. Tatárjáráskor sok emlék elpusztult.

Első okleveles említése 1261-ben történt, amikor IV. Béla az egri völgy falvainak, köztük Maklárnak birtokában megerősítette az egri püspökséget. A falu 1804-ig az egri érsekség birtoka volt.

    Az 1380-as években vámszedési jogot nyert, később népes mezőváros, oppidum lett. Mátyás király idején Nagymaklár és Kismaklár nevű falurészt említettek az oklevelek. 1486-ban Nagymaklár az egri vár részére adta be bárány, sör, sajt, kenyércipó szolgáltatásait, a malac- és bordézsmát, ide fuvarozta a tűzifát és minden napra állított egy várőrt. Ugyanakkor Kismaklár az egri püspöki udvartartás számára adott kaszásokat, valamint sertés-, zab- és bordézsmát. Az 1526-ban hazavonuló törökök egy seregrésze felégette a falut. 1550-ben már a töröknek is adóztak. 1552-ben ismét elpusztult a falu, de 1556-ban már újból népes lett. 1596-ban az Eger elfoglalásáért indított hadjáratban ismételten elpusztult, s 1609 körül népesült be újra, s a török korban is népes település.

A XVI. században két malom is volt a faluban. 1700-ban Telekessy püspök Maklár mezővárosában esztendőnként három ízben tartandó országos vásárra szerzett privilégiumot. A Rákóczi szabadságharc alatt 1708-ban ismét elpusztult; akik megmenekültek, az andornaki pincékben húzták meg magukat, s csak 1712 után kezdtek visszatelepedni. A robotmegváltás és a szabad költözés lehetősége, valamint a kiterjedt termékeny határ a XVII. század első felében szép számmal csalogatták ide a szomszédos falvak nehezebben élő gazdáit.

1741-ben Tarnaszentmáriáról, 1758-ban Egerszólátról költözött át egy-egy csoport az ottani túlzott robotterhek miatt. 1732-től Erdődy püspök eltiltotta a kálvinisták szabad vallásgyakorlatát, ami azt eredményezte, hogy a reformátusok egy része elvándorolt. A helyükre katolikus németeket költöztettek. 1758-ban ment végbe a "svábok" első nagy beköltözése. 1764-ben 27-28 német család, 1772-1774 között ismét 20 német újtelepes költözött Maklárra.

    1770-ben a Maklári- és Nagyaszó-hegyen a helybeli és más falubeli szőlősgazdák összesen 843 kapás szőlőt műveltek. Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát első osztályúnak minősítették és a korábbi 21 hold helyett 33 kishold szántóföldet és 5 kaszás rétet rendeltek minden egész telekhez. A XIX. század első felében megnövekedett az állattenyésztés jelentősége a településen.

1849-ben Guyon és Aulich honvédseregei itt foglaltak állást a kápolnai csata idején. 1850 körül az úrbérrendezés után növekedett az önálló gazdaságok száma, a település polgári faluvá kezdett válni, a legnagyobb birtokos továbbra is az egri püspök maradt. 1900-ban 2024 római katolikus, 257 református és 15 izraelita lakosa volt.

A községi régi, ma már csak fényképről ismert templomát Eszterházy Károly egri püspök építtette 1788-1798 között. A Szentháromság tiszteletére emelt templomot a német katonaság 1944 őszén felrobbantotta. A sekrestye és néhány részlet beépítésre került a mai, 1948-ban felépített templomban. A rokokó mellékoltár a korábbi templom főoltára volt; a keresztelőkút 1790 körül készült, felsőtárkányi szobrász műve.

A római katolikus plébániaház már 1740-ben fennállt, majd 1767-ben Eszterházy újjáépíttette Zwenger Józseffel.

A református templom a felrobbantott régi templom helyen áll; beltelkes elhelyezésű épület, kegytárgyai a XVII-XVIII. századból valók.

    A centenáriumi emlékmű (1848-1948) a Templom téren áll. Az 1914-18-as I. világháborús emlékmű a katonák névsorával emlékezik meg az elesett maklári hősökre. 1977-ben a Király Róbert egri szobrász által készített partizán emlékművet az 1944-ben elesett partizánok emlékére állították. 1975-ben helyezték el Borsos Miklós bronzból készült Petőfi Sándor domborművét a könyvtár falán.

Maklár népviseletét a sokszínűség jellemzi, összefüggésben azzal, hogy a XVIII. században betelepült német, szlovák és másvidéki népek magukkal hozták öltözködési és életmódbeli szokásaikat. A községhez számos szólás-mondás kötődik: "Rendjén van, mint Makláron a széna." A falu határán túl is ismert a következő szólás: "Majd összeszedi magát, mint Makláron a Szüle káposztája." Jelentése, egyszer majd minden megoldódik, rendbe jön. Megyeszerte emlegették ezt a formát is: "Maklári búcsú, salátás búcsú."

Ha bővebben szeretne megismerkedni Maklár történetével, megteheti Balatoni András könyvéből, ami megvásárolható a maklári Igazgatási Központban